SZÉCHENYI ISTVÁN gróf (1791 - 1860)
kétségtelenül a 19. század egyik legjelentösebb magyar politikai személyisége volt. Nem véletlen, hogy éppen politikai ellenfele, Kossuth Lajos nevezte öt a 19. század pátoszával, a „legnagyobb magyar"-nak, akinek hatása századokra fog kihatni.
Széchenyi nem hátra nézett, hanem elöre és a nemzetet önmaga erejéböl akarta felemelni a nyugati fejlödés fokára. Jellemzö erre az 1830-ban kiadott „Hitel" befejezö sora:
„Sokan azt gondolják: Magyarország - volt, én azt szeretném hinni - lesz." Széchenyi az ország elmaradottságából indul ki, abból, hogy „Magyarország nagy parlag". Ezen a magyar kopárságon akar változtatni. Idöszerü törvényhozást követelt angol mintára. Ez az alkotmány reformálásával, a nemesi adómentesség megszüntetésével és mindenekelött a jobbágyság felszabaditásával járt. Véleménye szerint a kilenc millió jobbágy kirekesztése a nemzet életéböl a magyarság pusztulásához vezet.
Kossuthtal szemben mégis a gazdasági reformok elsödlegességét hirdette, mert úgy vélte, az anyagi jólét fejlesztése nyomán a politikai szabadság is ki fog virágozni.
Széchenyi nevéhez füzödik a Magyar Tudományos Akadémia alapitása, melyhez 1825-ben egyévi jövedelmét, 60.000 ezüstforintot ajánlott fel. Kezdeményezése és fáradozása nyomán valósult meg a Pestet és Budát összekötö elsö állandó hid, a „Lánchid".
Széchenyi István több volt mint politikus : megtestesülése volt egy egész nemzet erkölcsi energiájának, önfegyelmének és lelkiismeretének. Tragikus, hogy a szélsöségek ezen ellenségét az 1848/49-es szabadságharc leverése után a Habsburg rendörállam szélsöséges elnyomása kergette öngyilkosságba.

ISTVÁN GRAF SZÉCHENYI (1791 - 1860)
war im 19. Jahrhundert ohne Zweifel einer der bedeutendsten politischen Persönlichkeiten Ungarns. Es ist bemerkenswert, daß ihn ausgerechnet sein politischer Gegner, Lajos Kossuth, mit dem Pathos des 19. Jahrhunderts „den größten Ungarn" nannte, dessen Wirkung jahrhundertelang lebendig bleiben werde.
Széchenyi war nicht rückwärts gewandt. Er blickte nach vorne und wollte, daß die Ungarn aus eigener Kraft Anschluß an die westeuropäische Entwicklung finden.
„Viele denken, daß es ein Ungarn gab; ich möchte dagegen glauben, daß es ein Ungarn geben wird" - schreibt er 1830 in seinem Buch „Kredit".
Széchenyi wußte, das Ungarn ein rückständiges Land war, aber er wollte diese Rückständigkeit beheben mit Hilfe politischer und wirtschaftlicher Reformen, nach englischem Muster. Er wollte die Steuerfreiheit des Adels abschaffen und die Leibeigenschaft aufheben. Er meinte, daß die Rechtlosigkeit der 9 Millionen Leibeigenen zum Untergang der ungarischen Nation führen werde.
Im Gegensatz zu Kossuth wollte er den wirtschaftlichen Reformen dennoch Priorität einräumen, weil er hoffte, daß der materielle Wohlstand auch die politischen Freiheiten mit sich bringen werde.
Die Gründung der Ungarischen Akademie der Wissenschaften geht ebenso auf Széchenyis Initiative zurück wie der Bau der ersten Brücke zwischen Buda und Pest, der „Kettenbrücke".
Graf Széchenyi war mehr als nur ein Politiker: Er war die Verkörperung der besten Tugenden einer Nation und er war zugleich ein entschiedener Gegner von jedem Extremismus. Nach der Niederwerfung der ungarischen Erhebung 1848/49 wurde er dennoch Opfer der extremen Unterdrückung Ungarns durch den habsburgischen Polizeistaat.