Dr. Farkas Zsolt, Budapest

 A MAGYAR NYELV EREDETE MEGFEJTHETETLEN?

Vendégünk bölcsész, két gyermek édesapja, Budapesten él családjával. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem magyar- művészettudományi szakán szerzett diplomát, ahol késöbb az Esztétika Tanszék megbízott előadója, ill. a Jelenkor Kiadó szerkesztője volt. Doktori tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén végezte. 2002-től a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet tanára.

Rendkívül sokoldalú, az irodalmat, történelmet és filozófiát is felölelő érdeklődésre alapozott fölkészültségének, szükség szerint matematikai igényű tudományosságának egyik legfontosabb mozgatórugójáról önmaga így vall: „Minden fontos és érdekes tudás megosztását és terjedését elsőrendűnek gondolom a közösségek és a társadalom boldogulása szempontjából.”

A finn-ugor nyelvcsaládba sorolt magyar nyelv szókincsének jelentős része a magyar etimológiai szótárak szerint „ismeretlen eredetű”. Ilyen az ősmagyar kori (Kr.e. 1000 – Kr.u. 895) szóanyag egyötöde. Az ősmagyar kor végi szókincs alapos elemzéséből az derül ki, hogy a X. századi magyar szókincsben legalább kétszer annyi az indoeurópai, mint az uráli kapcsolatokkal bíró szó, és az indoeurópai anyag egy része legalább olyan ősi is, mint az uráli anyag ősi része. Azaz a magyar nyelv egyik  fő összetevője nem az Uralnál van az Kr.e. és Kr.u. első évezredben, hanem a Kárpát-medencében, döntően indoeurópai (germán, kelta, görög, latin, iráni, balti-szláv stb.) és ismeretlen (szkíta, szarmata, alán, hun, avar stb.) nyelvek környezetében.

Ez az előadás mindazokhoz szól, akik nyitottak a magyar nyelv mélyebb kutatására, s a közeljövőben talán jobb megértése iránt.

Házigazda: Ivánfy Ádám, München

Szíves költséghozzájárulására számítunk!